A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az ágostai hitvallású evangélikusok Pesten, a reformátusok Budán zsinatot tartottak. (Az 1791:XXVI. törvénycikk új egyházszervezetet állapított meg, amely a világi elem befolyását erősítette. A két egyház együttes bizottságai kidolgozták a közösnek tervezett főkonzisztórium és egyetemes főgondnoki hivatal tervét, melyek a két protestáns egyházat a külvilággal való kapcsolatában egyesítették volna, de mivel a terv nem nyert királyi jóváhagyást, így nem is valósult meg.) → 1821. március 18. | Szily János szombathelyi megyéspüspök lerakta a szombathelyi székesegyház alapkövét. → 1806. november 9. | A Helytartótanács 14 533. számú rendelete szabályozta a szerzetesrendek kormányzását és belső szervezetét. (A szabályzat csak önálló, Rómától független rendi tartományokat ismert, eltiltotta a szerzeteseket minden olyan összeköttetéstől, amely külső joghatósági befolyást vagy pénzküldést vonhatott maga után. A rendtartomány vezetője a provinciális, aki a generális hatáskörével kormányoz két tanácsos [consultor] segítségével. A kolostorok élén az ún. gvárdiánok állnak. Az elöljárók hivatali ideje a II. József által elrendelt öt év helyett három esztendő, tehát háromévenként választó káptalant [capitulum electivum] kell tartani. A szerzetesi fegyelem fenntartására évenként gyűlést tarthatnak [congregatio intermedia vagy consultorialis]. A szerzetesi regula, konstitúciók és exemptiók úgy maradtak, amint azokat II. József király eltörölte vagy megváltoztatta, a káptalanokon újabb statútumokat nem alkothatnak. A káptalani jegyzőkönyveket a Helytartótanácshoz kell fölterjeszteni.) → augusztus 13. | Hunyadi Ferenc lelkész, a tiszántúli református egyházkerület főjegyzője általános választási gyűlést hívott össze. Felhívást intézett a gyülekezetekhez, hogy szavazataikat szabadon, ha kell, lelkészeik akarata ellenére is, adják le. A választás eredményeként Hunyadi Ferenc lett az új püspök. (A gyűlés Sinai Miklóst professzori tisztségétől is megfosztotta. A budai zsinat előterjesztésére a király megerősítette Hunyadi Ferenc főjegyző püspöki megválasztását, de új vizsgálatot rendelt el Sinai professzori tisztségétől történt megfosztása ügyében. A hírhedt Sinai-per kilenc évig tartott.) | A tiszántúli református egyházkerület papjai háromfős küldöttséget választottak, hogy az Bécsben a királytól kérje Sinai Miklós püspökké választásának megerősítését, valamint a világiaknak az őket szerintük meg nem illető hatáskörükből való eltávolítását. (A küldöttség tagjai közül végül csak Sinai indult el június 4-én, de ő sem járt eredménnyel.) → június 28. | A tiszántúli református egyházkerület papjai a világiak kihagyásával választották meg új püspöküket Sinai Miklós teológiai professzor személyében. A főgondnok mind a gyűlést, mind Sinai megválasztását törvénytelennek minősítette. → május 18. | II. Lipót visszavonta II. Józsefnek még érvényben lévő néhány egyházi vonatkozású intézkedését. (Így az 1783. november 24-i rendelkezését, amelyben II. József megtiltotta a főpapoknak, hogy pénzzel hozzájáruljanak a római kúria kiadásaihoz, s hogy egyházi ügyekben fellebbezzenek hozzá.) | II. Lipót király szentesítette az 1791. évi törvényeket. Az 1791:XXIII. törvénycikk Isten egyházairól és az alapítványokról: „Ő szent felsége, mint az egyházak legfőbb kegyura, Isten egyházait jogaikban megtartandja és mindenféle alapítványokat az alapítók szándéka szerint igazgattat.” Az 1791:XXIV. törvénycikkel a király megerősítette az esztergomi érsek törvényes hatalmát, jogait és kiváltságait. Az 1791:LXXVI. törvénycikk A vallás ügyéről. Főbb §-ai: a protestánsoknak szabad nyilvános vallásgyakorlatot, templom- és iskolahasználatot biztosít; katolikus részre stólát nem tartoznak fizetni; hivatali kinevezéseknél a vallás nem jöhet tekintetbe; a protestáns vallásra való áttérést be kell jelenteni a királynak; vegyes házasság mindig katolikus plébános előtt kötendő, az ilyen házasságból származó gyermekek: ha az apa katolikus, minden gyermek az ő vallását követi, ha az anya katolikus: a lányokat katolikus vallásban kell nevelni, csak a fiúk követhetik apjuk vallását; protestánsoktól nem követelhető a római katolikus esküminta; házassági ügyeikben egyházi bíróságaik az illetékesek, amíg ezek megalakulnak, addig a világi bíróság jogosult intézkedni. A törvény hatálya nem terjedt ki Horvátországra. → szeptember 14.–október 13. | Az erdélyi román püspökök benyújtották a királynak az erdélyi románok Supplex Libellus Valachorum című emlékiratát, amely az erdélyi románok negyedik rendi nemzetként való elismerését kérte. (II. Lipót az emlékiratot megküldte az erdélyi országgyűlésnek, amelynek állásfoglalása után a kérést elutasította.) | Pozsonyban a reformátusok és evangélikusok konventje közösen tárgyalta meg az 1791:XXVI. törvénycikk értelmezésére összehívandó zsinat előkészületeit. |