A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc leiratban elismerte az erdélyi róm. kath. Státus törvényességét. | Annak érdekében, hogy a gyermekek elsajátíthassák a liturgikus nyelveket, Hajdúdorog tanácsa határozatot fogadott el arról, hogy az iskolákban oroszul és oláhul is kell tanítani. | I. Ferenc rendeletben biztosította az ortodoxoknak közhivatalokban való alkalmazását és a román ifjúság iskolai oktatását. | Szabolcs vármegye református lelkipásztort kért a nemesi felkelésben részt vevő katonái számára az egyházkerülettől. | Zelada vatikáni államtitkár rosszallását fejezte ki a bécsi nunciusnak, amiért II. Lipót mellett utolsó óráiban nem volt pap. Az esetet gyakorinak és a fölvilágosodás szellemének minősítette. |
Váratlanul, a halottak szentségének felvétele nélkül elhunyt II. Lipót német-római császár, magyar király, aki egyházpolitikájában elvette ugyan a jozefinista rendeletek élét, de az ún. államegyház eszméje mellett kitartott. A trónon I. Ferenc követte. | Losoncon református lelkészképző intézet nyílt. | II. Lipót király rendelete a protestánsok részéről adott reverzálisok érvényességéről és fenntartásáról. (Az 1807. október 12-i királyi rendelet ugyanezt megerősítette.) | A 20 991. számú királyi rendelet engedélyezte, hogy a vallásalap, a tanulmányi alap, az alapítványok stb. tőkéit törvényes kamatra magánszemélyeknek kölcsönözhessék. | Veszprém vármegye közgyűlése Sándor Lipót főherceg nádorhoz beadott felterjesztésében ismét sürgette a zirci ciszterci apátság elválasztását a heinrichaui apátságtól. Amíg ez bekövetkezik, azt kell kieszközölni a királytól, hogy helyreálljon a magyarok passzív választójoga, és a magyarok legyenek Zircen az elöljárók és az apátság gazdaságának vezetői.→ 1793. január 27. |