A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az arabok elfoglalják a kaukázusi kazár fővárost, Balandzsart. (→ 670-es évek) | Az arabok több hadjáratban délről támadják a Kaukázus-vidéki kazár területeket, a derbenti erődöt s az ún. derbenti kaput. Ennek következtében a kazárok elveszítik a Kaukázustól délre lévő területeiket. (Transzkaukáziáért már a 640-es évek óta folytak háborúk a kazárok és az arabok között.) | A bolgárok leverése után erősödik meg a Kazár Kaganátus, amely uralmát kiterjeszti az Alsó-Volga, a Don–Donyec vidékére, a Krím félszigetre és a Dontól nyugatra eső területek jelentős részére is. A kazár belső-ázsiai eredetű török nép volt, amely minden bizonnyal a szintén bolgár-török nyelvváltozat egyik dialektusát beszélte. Nem tudjuk, mikor érkeztek Belső-Ázsiából Európa keleti peremére. Az biztos csupán, hogy a mai Mongóliából indultak útnak, mivel egy részük később is e korai szállásokon maradt, s nevük 8. század közepi rovásfeliratokon is szerepel. (Innen tudjuk, hogy népnevük eredeti török alakja kaszar volt.) Lehet, hogy már 463 körül a Kaukázushoz költöztek az onogur-bolgárokkal együttvagy a szavír vándorlás (→ 506–508 körül) sodorta ide őket. Az is elképzelhető, hogy 567 körül ők kerültek a nyugati Türk Birodalom élére. Maradéktalanul azonban egyik változat sem igazolható. A Kazár Birodalom fővárosa előbb az Észak-Kaukázusban lévő Balandzsar (→ 722), majd a Volga deltájában épült Itil (→ 727) volt. A birodalom 965-ig állt fenn. | A kazárok szétverik Nagy Bulgáriát, az onogur-bolgárok egy része elvándorol szállásterületéről, másik része (az ún. doni bolgárok) behódol a kazároknak. A bizánci Theophanész és Nikephorosz által megőrzött bolgár mondai hagyomány szerint Kuvrat öt fia apjuk intése ellenére sem őrizte meg a bolgár egységet, közöttük ellentét támadt, ezért vándoroltak szét az apai földről. Közülük Asparuch az Al-Dunához ment népével 679/680-ban, ahol főként szláv lakosságot találnak. Itt alakítják meg államukat, amelynek központja Madara és Pliszka, majd Preszláv lesz. A 10. századra a török nyelvű jövevények nyelvileg lassan a szlávságba olvadnak. Kuvrat negyedik fia, Kuber pedig az Avar Birodalomba, a Kárpát-medencébe költözött. Az avarföldi bolgárok nevét őrzi bizonyára a 9. századi frank forrás onogur népneve. (Ebből a 19. század vége óta többen arra következtettek, hogy mivel a magyarok idegenek által használt neve is ez volt, Kuberrel nagyszámú magyar népcsoport költözött volna e területre, s ezek lettek volna az „első” magyar honfoglalók. E feltevés azonban egyetlen részletében sem igazolható.) | Már bizonyosan létezik a Kazár Kaganátus, jelentős hatalomként, uralkodódinasztiával. | A Nyugat-Szibériából az Urál nyugati oldalára vándorolt ősmagyarság emlékanyagának tarthatjuk a Bjelaja folyó vidékén talált maradványokat. Sík és halmos temetők jellemzik. | A Kaukázustól északra elterülő területeken, a Don és az Alsó-Volga vidékén a kazárok szerzik meg a hatalmat, ami nyilvánvalóan a Türk Birodalom lehanyatlásának következménye. | Az onogur-bolgárok fejedelme, Kuvrat lerázza az avar fennhatóságot, s önálló birodalmat hoz létre, az ún. Nagy Bulgáriát, majd szövetséget köt Hérakleiosz (610–641) bizánci császárral. Nagy Bulgária helyét a régebbi kutatás szinte egyöntetűen a Kubán-vidékre tette, újabban feltételezik, hogy a Dnyeper vidékén lehetett, mivel itt, Poltava mellett került elő az ún. perescsepinói kincslelet, amelyet J. Werner nyomán Kuvrat sírjával azonosítanak. Kuvrat 650 (660?) körül halt meg, a birodalom a 670-es évekig állt fenn. | Hérakleiosz bizánci császár uralkodása. Az 1100 körül összeszerkesztett orosz őskrónika (Nesztor-krónika) erre az időre teszi a „fehér magyarok” megjelenését, akik elkergetik a frankokat a szlávok földjéről és azt birtokba veszik. Nyilvánvaló, hogy az orosz évkönyvíró, aki régebbi bizánci forrást használt fel, a magyarok ugri nevét a dunai bolgárok régi nevével cserélte fel, így e tudósítás kétségkívül a 679–680-ban az Al-Dunánál megtelepedő bolgár-törökökre vonatkozik. (→ 670-es évek) | Kínai törzsjegyzék tielö néven említi a Kaukázustól északra élő onogur-bolgárokat és alán szomszédaikat. |