Meghal Imre király. (Egerben temetik el. Más vélemény szerint Imre szeptemberben hunyt el.)

Trónra lép Imre király fia, III. László király. A gyermek király nevében András herceg kormányoz. (Konstancia özvegy királyné fiával és híveivel együtt hamarosan Ausztriába menekül.)

Az első őskőkori emlékek (ún. Szeleta típusú leletek) zürjénföldön, a Pecsora folyó völgyében.

Az Urál hegység késő őskőkori barlangjainak kora. (Kapovaja, Medvezsja, Cseremuhovo, Ignatievo.) Közülük a Kapovaja pescsera (baskírul: Sulgan Tas) nevű barlang falait az őskőkorban színes rajzokkal díszítették, amelyek a híres nyugat-európai barlangrajzokhoz hasonlóak. A falakon itt is állatalakok sorjáznak.

A Pecsora völgyében a ­közép-Urál-vidé­kiekhez hasonló őskőkori leletek és településnyomok jelennek meg.

A Dél-Urál nyugati és keleti oldalán két különböző késői mezolitikus (átmeneti kőkori) műveltség nyomai maradnak ránk (romanovkai–ilmurzinói, illetve jangelkai). Mindkettő erős déli (­Káspi-­vidéki, közép-­ázsiai) jegyekkel ­rendel­kezik. Ez bizonyára arra utal, hogy népességük délről húzódott az Urál vidékére. A szakirodalomban mindkét csoporttal kapcsolatban felmerült, hogy a még együtt élő uráliak hagyatéka lehet. A ­Jekatyerinburg közelében feltárt Nyizsnaja Makusa nevű településen sátorszerű, kerek alaprajzú, favázas lakóház nyoma került elő. Ez az épület az obi-ugorok ­későbbi kúpos kunyhójára, a csumra ­emlékeztet.

A volga–okai átmeneti kőkori butovkai műveltség kora, amely az ún. posztszvidéri kultúrák egyike. László Gyula az őskőkori szvidéri műveltség e keleti ágának területén vélte az uráli őshazát.

A zürjénföldi vimi és a kámai átmeneti kőkor időszaka. Az előbbin feltárt Visz nevű tőzegtelep igen gazdag leletanyagot szolgáltatott (sí- és szántalpak, íj, nyílvessző és egyéb fa- és csontfaragványok). Északon különösen a Vicsegda folyó völgye gazdag átmeneti ­kőkori emlékekben. A településeken tűzhellyel ellátott, négyszögletes alakú lakóházak maradványait figyelték meg.

A baltikumi átmeneti kőkori ­Kunda-kul­túra kora. Az itt feltárt tőzegtelepen lelt ­fa- és csontfaragványokat rokonították az 1950-es években az Urál keleti oldalán feltárt sigiri tőzegtelep (® 8000–300) hasonló faragványaival, s ebből az uráli ősnépesség nyugat–keleti, illetve kelet–nyugati vándorlására következtettek (Idreko, Brjuszov). Az újabb lelőhelyek feltárásával e feltevés értelmét veszítette, mivel kiderült, hogy hasonló faragványok több más ­lelő­helyen is előfordulnak e korban, így nem feltétlenül kell a két lelőhelyet egymással származási kapcsolatba hozni. Igaz, a kundai vonások egészen az Észak-­Urálig nyomon követhetők.

A Sigir-tó partján, Jekatyerinburg környékén feltárt települések kora. A ­tőzeg­bányászás alkalmával a 19. század végétől kerültek elő a többrétegű ősi település ­leletei. A tőzegesedés miatt jól megőrződtek a szerves anyagból (fából, csontból) készült tárgyak is. A fából faragott, díszes nyéllel ellátott ivócsanakok, sí- és szántalpak, evezők, nyilak, állat- és ­emberfigurák közül különleges leletnek számít egy 5,3 m magas emberszobor, amely az átmeneti kőkorból származik. (A radiokarbon-keltezés szerint a 7900-as–7800-as évekből.)