III. Béla a horvátországi Modrus zsupániát (comitatus) Bertalan ispánnak, a Frangepánok ősének adományozza. (Ez az első ismert példa egy teljes ispánság ­elide­genítésére.)

III. Béla megerősíti anyja, Eufrozina intézkedését, amely a ­fehérvári Szent István király egyházat ­birtokaival együtt a johannita (ispotályos vagy keresztes) lovagrend jeruzsálemi rendházának juttatta. A király egyúttal összeíratja a keresztesek birtok­állományát, és azok egy részén a rend javára lemond a királyi adóról. (Ez lesz a magyarországi johanniták legjelentősebb rendháza, a fehérvári keresztes konvent.)

Bárkalán nembéli Kalán pécsi püspök kormányozza Horvátországot és Dalmáciát.

Sáskajárás pusztít a Dráva–Száva közén.

III. Béla összeíratja és a jeruzsálemi Szent Theodosziosz bazilita monostornak adományozza a szávaszentdemeteri bazilita monostor javait, melyek azonban ténylegesen soha nem jutnak annak birtokába. (A görög nyelvű királyi oklevél elveszett, tartalmát latin nyelvű kivonata őrizte meg.)

III. Béla ismét megkoronáztatja fiát, Imre herceget (→ 1182. május 16.), s megteszi Horvátország és Dalmácia ­kormányzó­jává. (Egy álláspont szerint Imre hercegségéhez tartozott a Száva-vidék, azaz Szlavónia is, melyre ekkor terjesztik ki az eddig csak a horvát és dalmát területeket kormányzó bán hatáskörét. → 1167. ­jú­lius 8. után)

III. Béla segítséget ígér II. Izsák bizánci császárnak a megerősödött bolgár állam ellen.

Egy „Magyar Miklós” (Nicolaus Hungarus) néven ismert diák tanul Oxfordban.

III. Béla megtiltja alattvalóinak, hogy ­csat­lakozzanak a VI. Henrik német-római császár vezette keresztes hadhoz.

Elkészül az esztergomi székesegyház nyugati kapuja, a Porta speciosa. (A díszes ­fő­kapun az építtető III. Bélát és Jób esztergomi érseket is ábrázolják. A bélletes ­kapuzat külső bélletívét kétoldalt egy-egy oroszlán tartotta, amelyek erősen sérült állapotban maradtak fenn.)