III. Béla prépostságot alapít az erdélyi ­Szebenben.

Először tűnik fel III. Béla dénárjain a pajzsba foglalt kettős kereszt, mely utóbb a magyar címer egyik elemévé válik.

Perugiai Bernát, III. Béla idősebb fiának, Imre hercegnek a nevelője az esztergomi székesegyháznak adományozza a Tractatus in cantica canticorum című művet, amely értekezést tartalmaz az Énekek énekéről és verses computust, az első hazai húsvétszámítási táblázatot őriz. A kódexben található rövid történeti feljegyzés, amely a magyar királyok temetkezési helyeit közli I. Istvántól II. Istvánig, az újabb feltevés szerint kétes hitelű. Ebben a kódexben maradt ránk a 12. század első feléből származó iskoláskönyv.

Jób esztergomi érsek II. Izsák bizánci császárral görög nyelven levelezve ­dogma­tikai vitát folytat. A császár nevében ­Demetriosz Tornikész által fogalmazott levél két kérdést fejtegetett: a fúlva holt állatok fogyasztását és a Szentléleknek a Fiútól is (filioque) való származását.

III. Béla magyar király és II. Izsák bizánci császár a Balkánon személyes találkozót tart, melyen a magyar–bizánci viszonyról és a Balkánt érintő kérdésekről tárgyalnak.

III. Celesztin pápa megerősíti az esztergomi érsek jogait (ő koronázza a magyar királyt, csak ő közösítheti ki a ­királyi udvar tisztviselőit, s csak ő ítélhet azok lelki ügyeiben).

Gergely (Gregorius de Crescenzio) bíboros, pápai követ jelenlétében Váradon szentté avatják I. László magyar királyt.

III. Béla zenei tanulmányok folytatására Párizsba küldi Elvin magyar diákot.

III. Béla betör a Bizánctól független ­Szer­biába és egy részét elfoglalja. II. Izsák ­bizánci császár és III. Celesztin pápa ráveszik a magyar királyt hódítása feladására, akit erre ösztönöz az is, hogy időközben Velence újabb kísérletet tesz Zára visszaszerzésére. (→ 1202. november 24.)

Összeállítják a Pray-kódexet. A kötet – egyebek mellett – tartalmazza a legkorábbi összefüggő magyar nyelvemléket, a temetések alkalmával elmondott, 26 soros ­magyar nyelvű prédikációt és egy hozzá kapcsolódó, 6 soros imádságot a halottért (Halotti Beszéd és Könyörgés), valamint a legrégibb magyar annalest, a Pozsonyi ­Évkönyveket. Részletek a Halotti Beszédből (mai átírással): „Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk: íme por és hamu vagyunk. […] Ahogy ti is látjátok ­szeme­tekkel: bizony egy ember sem kerülheti el ez vermet, bizony mind ahhoz járó vagyunk. Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki és kegyelmezzen, és bocsássa meg mind ő bűnét! És imádjuk Szent Asszony Máriát és Boldog Mihály arkangyalt, és  mind angyalokat, hogy imádjanak érte! És imádjuk Szent Péter urat, akinek ad(at)ott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét.” A Könyörgés egykori feltehető olvasata: „Szerelmes brátim! Vimádjomuk ez szëgín ­embër lilkíért, kit Úr ez napon ez hamus ­világ timnücë belol menté, kinek ez napon tëstét tömetjök; hogy Úr ut këgyilméhel ­Ábraám, Izsák, Jakob kebelében helhezjë; hugy bírságnap jutván mënd u szentëi ës ünüttei küzëkön jou felol johtatnia íleszjë ut! Ës tiü bennetük. Clamate ter: kyrie eleison!” Mai értelmezése: „Szerelmes testvéreim! Imádjunk e szegény ember lelkéért, kit Úr e napon e hamis világ tömlöcéből mente, kinek e napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob keblében helyezze, hogy bírságnap jutva a mind Ő szentei és kiválasztottai között jobb felől iktatnia élessze fel őt!” A Pray-kódexben maradt fenn Árpád-kori kottás ­emlékünk is, valamint a házasságkötési szertartásrend legkorábbi hazai emléke is. A szertartás egy nászmise, amelynek keretében a pap megáldotta a gyűrűt (egyes számban: benedictio annuli), illetve a nászágyat (benedictio thalami).