V. Lipót osztrák herceg I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár megbízásából Morvaországra tör, hogy letaszítsa trónjáról a Német-római Birodalomtól függetlenedni akaró cseh uralkodót, II. Sobĕslavot, akinek hatalmát ­szövetségese, III. Béla katonai fellépése menti meg.

Egy, a Bács megyei Bulkeszi területéről előkerült téglán olvasható felirat szerint: „Béla király megkeresztelte Adelehard fiát, [és] telepes apjával együtt földet adott [neki].”

Lukács esztergomi érsek és III. Béla kibékül egymással. A király ­megfosztja méltóságától András kalocsai érsek hívét, a fehérvári prépostot, Lukács érsek pedig kiközösíti András kalocsai ­érseket, akit III. Béla szintén megfosztott méltóságától, mert megsértette.

András, a kiközösített kalocsai érsek részt vesz a III. Sándor pápa által összehívott III. lateráni egyetemes zsinaton Rómában.

III. Sándor pápa védelmébe veszi az elmozdított fehérvári prépostot, feloldozza András kalocsai érseket a kiközösítés alól, ugyanakkor utasítja, hogy engesztelje ki III. Bélát (ami meg is ­tör­ténik).

III. Béla ciszterci apátságot alapít Egresen. (A monostorba Pontignyból érkeznek szerzetesek.)

Elkészül a feldebrői monostortemplom kriptájának második kifestése. Ez az egyetlen ránk maradt összefüggő román kori falképegyüttes Magyarországon. (→ 1041–1044)

Meghal I. Mánuel bizánci császár, ami fordulatot eredményez a ­magyar–bizánci viszonyban.

Az első szerb államalakulat Nemanja István nagyzsupán uralkodása alatt (uralkodik 1167–1196) kiterjeszkedik Montenegróra és Koszovó egy részére is, és függetleníteni kívánja magát Bizánctól. (→ 1183 ősze)

III. Béla király visszafoglalja az 1167 óta bizánci fennhatóság alatt álló horvát és dalmát területeket, valamint a Szerémséget. A dalmát városok meghódolnak a magyar királynak (→ 1185 ősze), miként a Velencétől elpártoló Zára is. (→ 1187 ősze)