Meghal II. László király. (Fehérvárott temetik el.)

Lukács esztergomi érsek ­kiszabadul a fogságból.

Lukács esztergomi érsek ­meg­tagadja István herceg (II. László öccse) megkoronázását, a herceget kiközösíti, így Mikó kalocsai érsek koronázza királlyá IV. Istvánt. (Uralkodik június 19-ig, királyi címét azonban 1165. évi haláláig viseli.)  IV. István támogatói között feltűnik a király nagybátyja, a Szerbiából visszatért Beloš.

IV. István trónja biztosítása érdekében I. Mánuel bizánci császárhoz fordul segítségért.

I. Mánuel császár Philippopoliszból egyik hadvezérét küldi IV. István védelmére, így III. István kénytelen Ausztriába menekülni.

I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár magyarországi hadjáratot szervez, hogy beavatkozzék a trónharcokba.

III. István a Fehérvár mellett vívott csatában legyőzi nagybátyja, IV. István seregét. A menekülő IV. István fogságba esik: III. István, Lukács esztergomi érsek tanácsára, száműzi az országból.

III. István leveri a IV. Istvánt támogató Csák nemzetség lázadását. A száműzött IV. István felajánlja hűbérül Magyarországot I. Mánuel bizánci császárnak, aki erre seregével Nándorfehérvárig vonul, ahol azonban békét köt III. Istvánnal. A császár lemond IV. István ­támogatásáról, ennek fejében III. István megígéri, hogy átadja Bizáncnak Horvátországot és Dalmáciát. A szerződés értelmében ősszel Konstantinápolyba viszik III. István öccsét, Béla herceget (a későbbi III. Bélát), ahol Mánuel az Alexiosz ­nevet adja neki, és eljegyzi leányával, ­Máriával.

Ampud bán seregével bevonul Dalmáciába, s megakadályozza, hogy a ­bizán­ciak birtokba vegyék. A velencei uralom alatt álló Zára városa is elfogadja a magyar fennhatóságot, s Velence sikertelen kísérletet tesz az elpártolt város visszaszerzésére.

I. (Barbarossa) Frigyes ­német-­római császár Pármában tárgyal III. István király követeivel, a császárnak meghódolni szándékozó magyar főurak képviselőivel, valamint IV. István trónfosztott magyar király követeivel. A császár III. István támogatása mellett dönt.