II. Géza király ifjabb fiát, Bélát a horvát és dalmát területek élére helyezi.

Flandria és a Rajna vidékéről francia- és ­németajkú telepesek költöznek Magyarországra: az erdélyi Szeben vidékén és a Szepességben telepednek le.

II. Géza megalapítja a Szent István királyról ­elnevezett stefanita ispotályos kanonokrendet, melynek első rendháza – az ­esz­tergom-szentkirályi stefanita ispotályos vagy keresztes konvent – Esztergom határában jön létre.

Milánó meghódol I. (Barbarossa) Frigyes előtt. (A Milánóból elmenekült itáliaiak egy része Magyarországon telepedik le.)

Meghal II. Géza király. (Fehérvárott temetik el.)

Megkoronázzák II. Géza fiát, III. István királyt. (Uralkodik 1172-ig.)

I. Mánuel bizánci császár követeket küld Magyarországra, hogy elérje párt­fogoltja, István herceg (II. Géza fiatalabb öccse) királlyá választását, miközben maga is megindul serege élén ­Magyar­országra. A magyar előkelők előbb elutasítják Mánuel követelését, majd ­azzal a feltétellel fogadják el, hogy nem István herceg, hanem a Bizáncból szintén visszatérő László herceg (II. Géza idősebb öccse) lesz királyuk. III. István király – miután hívei megakadályozzák, hogy László elfoglalja Kapuvár várát – a nyugati határszélre menekül és Pozsonyban rendezkedik be.

Lukács esztergomi érsek megtagadja László herceg ­megkoroná­zását, a herceget kiközösíti, az országra ­pedig interdiktumot mond ki, így Mikó kalocsai érsek koronázza királlyá II. Lászlót. (Uralkodik 1163-ig.)

II. László ­király öccsének, István hercegnek, felélesztve a dukátus 1107-ben felszámolt intézményét, átengedi az ország egyharmadát, Lukács esztergomi érseket pedig fogságra veti.

II. László III. Sándor pápa közbenjárására szabadon engedi Lukács esztergomi érseket, aki azonban továbbra sem hajlandó elismerni II. Lászlót törvényes királynak, így még aznap újra börtönbe vetik.