A Helytartótanács 327. számú rendelete a latin szertartású plébániák szabályozásáról. (Pontosan körülhatárolta a kegyurak jogait és kötelességeit.)

Elhunyt Bajzáth József veszprémi megyéspüspök. A püspöki szék 1808-ig üresen állt.

I. Ferenc király kéziratot intézett gr. Pálffy Károly József kancellárhoz: mivel az egri egyházmegye nagy kiterjedésű, és egy főpásztor nem láthatja el annak kormányzását, a kancellária tegyen javaslatot, hogyan lehetne két, avagy három egyházmegyére fölosztani az egri püspökséget. → április 9., július 10.

I. Ferenc király aláírta a diploma restitutionalét, amely újra életre keltette a pannonhalmi bencés főapátságot, a dömölki, a tihanyi és bakonybéli apátságokat, továbbá a ciszterciek egyesített pilis–pásztói apátságát, a jászóvári és csornai premontrei prépostságokat. (A zalavári apátságot nem kellett visszaállítani, mert az a göttweiginek volt a fiókja, s így nem került eltörlésre II. József alatt. Mindegyik rend visszakapta az eltörlés előtt birtokolt ingatlanait és ingóságait, ill. az utóbbi ellenértékét. Ennek ellenében a három rend köteles volt bekapcsolódni a lelkipásztori munkába, a számukra kijelölt gimnáziumokat fenntartani és vezetni. (A jászói premontrei prépostságot egyesítette a leleszi és a várad-előhegyi monostorokkal. A rendet kötelezte arra, hogy átvegye az ungvári, a lőcsei, a nagyváradi és a rozsnyói gimnáziumot. A csornai premontrei prépostsághoz csatolták a türjei és a jánoshidai monostorokat. A csornai premontreiek a szombathelyi és a keszthelyi gimnáziumokban kezdtek el tanítani.)

I. Ferenc király Novák Krizosztomot pannonhalmi főapátnak, Schumann Teofilt pilis–pásztói apátnak, Zasio Andrást jászóvári, Harsányi Istvánt csornai prépostnak nevezte ki.

Az egri káptalan Miklóssy Ferenc káptalani helynököt és br. Fischer István őrkanonokot azzal az utasítással küldte a pozsonyi országgyűlésre, hogy beszéljék le a királyt az egri egyházmegye területének megosztásáról, de ha ez nem sikerül, legalább arra vegyék rá, hogy ne az országgyűlés intézze el a kérdést, hanem annak bezárása után közvetlenül a káptalan. A király az utóbbit nem ellenezte, de az előbbi elől mereven elzárkózott. → július 10.

I. Ferenc király rendeletével a pannonhalmi főapátságot újra a bencéseknek adta olyan kötelezettségekkel, hogy a pozsonyi, győri, komáromi, esztergomi, pápai és kőszegi gimnáziumokban tanítsanak. (A rendelkezés 1802 és 1815 között megvalósult.)

Severoli bécsi nuncius jelentése a vatikáni államtitkárnak. Üdvözölte a bencések, ciszterciek és premontreiek visszaállítását, de sérelmezte, hogy az uralkodó a kinevezések esetében kész tények elé állította a Szentszéket, s nem kérte ki annak véleményét. (X. Leó pápa 1514. május 5-én kiadott Supernae dispositionis kezdetű bullájában ugyanis úgy rendelkezett, hogy az egyháznagyok megválasztása a Szentszék hatáskörébe tartozik.) I. Ferenc viszont, mint Magyarország apostoli királya, főkegyúri jogánál fogva a Szentszéknél feleslegesnek tartotta a konzultálást.

A Helytartótanács közölte I. Ferenc király döntését, lezárva a zirci ciszterci apátságban tartott vizsgálatot: Christoph Bonaventura Heinrichauba küldendő; Zircen legfeljebb 25 szerzetes élhet; a növendékek jöjjenek vissza Zircre, itt legyen noviciátus és teológia (ha kevés a tanár, akkor a veszprémi szemináriumba menjenek a növendékek); leszögezte, hogy az 1772. évi királyi rendelet értelmében idegen országok alattvalói nem lehetnek elöljárók Magyarországon; a jószágkormányzók született magyarok, vagy legalábbis Habsburg-alattvalók legyenek, poroszok soha; Heinrichauba nem kerülhet jövedelem sem pénzben, sem természetben. → 1803. december 9.

A királyi kancellária elkészítette alternatív javaslatát az egri püspökség fölosztásáról. A király a három részre való fölosztást fogadta el: az egri püspökségből legyen kihasítva a szatmári és a kassai egyházmegye. → 1803. augusztus 5.