VI. Pius pápa titkos konzisztóriumban dicséretekkel halmozta el I. Ferencet, s úgy méltatta, mint akit a megrendült világban a könyörületes Isten ajándékozott egyháza védelmének.

A Helytartótanács 21 098. számú rendelete előírta, hogy ha akár törvény, akár reverzálisnál fogva a római katolikus hitben nevelendő gyermek vallásos oktatását a gyermek 7. életéve előtt nem kezdték meg, akkor a gyermeket olyan helyre kell vinni, ahol ez biztosítható. Büntetendő kihágásnak minősült, ha a protestáns szülő a reverzális miatt római katolikus hitben nevelendő gyermekét protestáns istentiszteletre vitte, vagy protestáns könyvet adott a kezébe. → 1793. február 12.

I. Ferenc király szentesítette az augusztus 21-i erdélyi országgyűlés törvényeit.

I. Ferenc király rendelete értelmében katolikusok és ortodoxok (görögkeletiek) csak katolikus lelkész előtt köthetnek érvényes házasságot.

A katolikus püspökök kérték I. Ferencet, hogy törölje el azt az 1783. évi rendeletet, amely az egyházi ügyeket a világi hatóságok elé utalta, s a püspököknek alig volt több joguk, mint papot szentelni és bérmálni. Joghatóságukat az ún. Commissio ecclesiastica örökölte.

A pesti görög ortodox egyházközségben ez alatt a 138 év alatt 1015 keresztelés, 1501 temetés és 327 házasságkötés történt.

Az 1791:LXXVII. törvénycikke A görög nem egyesült vallásúakról (De Graeci ritus non unitis) az ortodox keleti egyházat bevett vallásnak ismerte el. Erdélyben továbbra is tűrt vallás maradt.

Az 1791:LXX. törvénycikk Azon külföldiekről, kik az országban egyházi javadalmakat tényleg bírnak A javadalom elfoglalása előtt az ilyen nagyjavadalmasok 1000 aranyat kötelesek az ország pénztárába befizetni, a kisebb javadalmasok 200 aranyat, valamint esküt kell tenniük az országgyűlés és a király színe előtt.

Az 1791:XXXVIII. törvénycikk A zsidókról: „Magyarországon és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjétől voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”

A Helytartótanács 2159. szám alatt elrendelte, hogy ahol római katolikusok és protestánsok vegyesen laknak, az előbbiek ünnepein az utóbbiaknak csak a zajos és az ünnepet zavaró munkától kell tartózkodnia. A tisztán protestáns helységek lakosai semmiféle munkában nem zavarhatók.