Az oldalon lévő Célzott keresés használatával, illetve a bejegyzések alatt található címkék segítségével könnyen megtalálhatja az Ön által keresett kronológiát

II. József három kivételével visszavonta az uralkodása alatt Magyarországot illetően hozott rendeleteit. A nem katolikusok vallásgyakorlatát engedélyező, 1781. október 13-án aláírt türelmi rendelet és a katolikus alsópapság anyagi helyzetét szabályozó rendelet érvényben maradt. (A harmadik rendelet a jobbágyok szabad költözését és mozgását biztosította.)

A római kúria II. József január 26-i rendelete fölötti elégedetlenségét tolmácsolván, Zelada bíboros államtitkár levelet írt Giombattista Caprara bécsi nunciusnak, amelyben kifejtette: a pápa elengedhetetlennek tartja, hogy II. József elégtételt és kiengesztelést nyújtson azokért a károkért, melyek uralkodásának következtében az egyházat érték. (A szekularizálások, az egyházi javak elkobzása, a gondolat- és sajtószabadság, az új nézetek meghonosítása, a felekezetek javára kiadott türelmi rendelet stb.) Amikor az államtitkár fölszólította a nunciust a fokozottabb cselekvésre, a császár már négy napja halott volt.

Giombattista Caprara bécsi nuncius a vatikáni államtitkárságnak jelentette, hogy gr. Batthyány József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek vezetése alatt a rendek 18 pontban sorolták föl sérelmeiket, s a királytól kérték azok orvoslását. Vallási vonatkozású kérdésekkel öt pont foglalkozott: 10. vissza kell helyezni kiváltságaikba az összes szerzetesrendet, amelyek törvényes jelleggel bírtak; 11. az ország hercegprímásának vissza kell adni jogait; 13. mindabban, ami a tanokat és az egyházi fegyelmet illeti, a papságot a püspökök joghatósága alá kell rendelni; 14. az ifjúságnak jobb, rendszeresebb, Isten és a haza törvényeinek megfelelő nevelést kell biztosítani; 15. meg kell tiltani a sajtószabadságot, amely a vallást és a jó erkölcsöt veszélyezteti.

Hajnóczy József megírta kéziratban terjesztett röpiratát: De religione. (A vallásszabadság a politikai szabadság része.)

A helytartótanácsi 1791. évi szabályzat értelmezésére és egységes végrehajtására a szerzetesrendek főnökei Pesten a hercegprímás elnökletével ülést tartottak. (Augusztus 16-án a mariánus, a salvatoriánus és kapisztránus provinciálisok a ferences rendtartományokat illetőleg 18 pontban részletezték az elöljárók választásának szabályait.)

Lipovniczky István esztergomi kanonok a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának első főnöke. (Hivatalától akkor vált meg, amikor kinevezték a nagyváradi latin szertartású egyházmegye püspökévé.) → 1869. február 13.–június 30.

Kihirdették az I. Ferenc József király által április 25-én szentesített, A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885:VII. törvénycikket. I. rész B.: Méltóságuk, illetve hivataluknál fogva, egyházi tisztük tartama alatt tagjai a főrendiháznak: ,,a.) a magyar szent korona országainak latin és görög szertartású római katolikus egyháznagyjai,

tovább

Kihirdették az 1909:XIII. törvénycikket A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. törvénycikk módosításáról. Az 1898:XIV. törvénycikk 1–2. §-át módosította a törvényesen bevett vallásfelekezetek (tehát már a katolikusokra is vonatkozott!) lelkészeivel kapcsolatban. Az 1908. január 1-jétől lévő állásokra az államkincstár terhére évenként a megfelelő képesítéssel bíró lelkész 1600 koronát, a nem képesített lelkész 800 koronát, a képesített segédlelkész 1000 koronát, a nem képesített segédlelkész 800 koronát kap. A katolikusokra vonatkozóan csak akkor lép érvénybe a törvény, ha a nagyjavadalmasok az általuk megajánlott 700 ezer koronát, a vallásalap az évi 1,2 millió koronát befizeti a kongrua-alapba. A többit az államkincstár fedezi.

Mészáros János budapesti érseki helynök elnökletével tartott értekezleten előkészítették a katolikus egyházközségek országos méretű kiépítését. (A szervezkedés hallgatólagos célja az iskolai fakultatív vallásoktatás kiharcolása volt. A vallásoktatás ugyanis ekkor a templomokban folyt.)

Schieberna Ferenc, a hadműveleti kormánybiztos jogkörrel fölruházott nyilas főispán helyszíni szemlét tartott a veszprémi püspöki palotában, és követelte az egyik szárny átengedését katonai beszállásolás céljaira. Szerdahelyi Szabolcs püspöki szertartó ezt megtagadta, ezért letartóztatták. Mindszenty József veszprémi megyéspüspök tiltakozott az eljárás ellen, s ő is megtagadta a beszállásolás engedélyezését. Ezért hatósági rendelkezéssel való szembehelyezkedés, hatósági közeg elleni erőszak, a lakosság fellázításának kísérlete, a közrend, a közbiztonság és a hadműveleti érdekek veszélyeztetése vádjával a főispán utasítására letartóztatták és rendőrségi őrizet alá helyezték. (A letartóztatási parancsot csak november 30-án állította ki Schieberna Ferenc főispán.) A püspökkel együtt bebörtönzött papok: Kőgl Lénárd, Langmár Lipót kanonok, Lékai László titkár, Máhig János hittanár, Megyesi Schwartz Róbert irodaigazgató, Mészáros Tibor levéltáros, Rosta Ferenc hittanár, Solymár István lelki igazgató, Szabadhegyi Szabolcs és Varga Péter Pál teológiai tanárok.