Kecskemét, 1918. december 11. – 1992

Apja cipészmester volt, majd a fővárosban segédmunkás. Négy polgárit végzett, 1935-től a fővárosban élt, előbb a Hattyú Gőzmosodában dolgozott, majd az Egyesült Izzóban gyári munkás 1944-ig. 1935 őszén lett a KIMSZ tagja, a következő évben csatlakozott az illegális KMP-hez. Az Egyesült Izzóban szakszervezeti bizalmi, Vörös Segély-mozgalomban tevékenykedett. 1942-ben letartóztatták, két hónap után házi internálással szabadon engedték. 1945-től a Magyar Kommunista Párt VIII. kerületi Bizottságán dolgozott, a VIII. kerületi MNDSZ ügyvezetőjévé választották. 1946-ban hat hónapos pártiskola elvégzése után az MKP VII. kerületi Bizottság agitációs – propaganda titkára, még ez évben a KV Agitációs és Propaganda Osztályon politikai munkatárs. 1947-1948-ban a KISTEXT pártbizottsági titkára, majd 1948-tól 1951-ig a Postás Bizottság párttitkára volt. 1951-től az MDP V. kerületi Bbizottság titkára volt a forradalomig, majd november 4. után visszafoglalta beosztását. 1955-ben két éves pártfőiskolát végzett, majd újra visszakerült az előző beosztásába. 1957. júniusban kinevezték az MSZMP budapesti propagandacsoport vezetőjévé, az MSZMP Budapesti Pártbizottság Agitációs- Propaganda Osztály munkatársa, majd vezetője lett az osztálynak. 1962. augusztustól az MSZMP Budapesti Pártbizottság öt hónapos pártiskolájának vezetője. 1976-ban Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. 1961-ben az ELTE BTK-n V. éves történelem szakos levelező hallgató volt.