Gecse, 1899. július 28. – Gönyű, 1952. február 14.

Középparaszti családból származott Hat elemit és mezőgazdasági szakiskolát végzett. Az I. világháborúban katona (1917-1918), tüzértizedesként harcolt az olasz fronton. Felgyógyulva a hadszíntéren szerzett sebesüléséből, gazdasága megalapozásához fogott. Az 1930-1940-es években 30 kat. hold körül stabilizálódó birtokához tekintélyes nagyságú bérlemény is társult. A gazdasági siker reményében kész volt akár lakhelyét is megváltoztatni. 1931-ig Gecsén, azt követően Gönyűn, majd 1935-től Győrszentivánon élt családjával. 1941-ben visszatértek Gönyűre. Tagja volt a helybéli képviselő-testületnek, aktívan részt vett a falu műkedvelő körének és tűzoltó-egyesületének munkájában. A II. világháborús években 40 holdas zsidó birtok zárgondnokává nevezték ki. 1945 tavaszán a falu nemzeti bizottsága és a földigénylő bizottság elnökének választották meg. Ekkor belépett a Kisgazdapártba, s megalakította a helyi szervezetet, tagja lett a vármegyei választmánynak. 1945. november 4-én a párt Győr-Moson és Sopron vármegyei listáján nemzetgyűlési képviselővé választották. 1947. augusztus 6-án kilépett a kisgazdapártból, és csatlakozott a Demokrata Néppárthoz. 1947. augusztus 31-én ismét képviselői mandátumhoz jutott a Győr-Moson és Sopron megyei választókerületben. Az Országgyűlés Politikai Bizottságában kezdettől fogva képviselte pártját. 1947. október 22-én megválasztották a DNP képviselőcsoportjának egyik alelnökévé. Ellenezte az iskolák államosítását. 1945-től tagja volt Győr-Moson-Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának, részt vett a KALOT és a Magyar Parasztszövetség szervezésében, ez utóbbi esetben a vármegyei elnöki tisztet is ő töltötte be. 1949-ben, teljes mértékben visszavonult a politizálástól, és 25 kat. holdnyi megmaradt birtokán gazdálkodott. Röviddel ezután kulákká nyilvánították, földjét a helyi tsz 1951-ben betagosította.