Nyíregyháza, 1897. augusztus 2. – Nyíregyháza, 1962. február 18.

Munkáscsaládból származott. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után apjához hasonlóan a kőműves szakmát tanulta ki, 1944-ig többnyire a szakmájában dolgozott. 1915-ben behívták katonának, 1918-ig a fronton harcolt. Az 1918. évi őszirózsás forradalom idején szülővárosában csatlakozott a nemzetőrséghez, majd 1919 tavaszán vöröskatona lett, a harcok során meg is sebesült. Felépülése után bűnvádi eljárást indítottak ellene, s Zalaegerszegre internálták, ahonnan 1921-ben szabadult.

1921–1927 között Budapesten dolgozott, ahol bekapcsolódott az építőmunkások szakszervezeti mozgalmába. 1927-ben hazaköltözött Nyíregyházára. A harmincas évek elején vezetőségi tagja lett az MSZDP nyíregyházi szervezetének és az építőmunkások szakszervezete helyi csoportjának. 1933-tól az építőmunkás szakcsoport elnöke, 1938-tól elnökhelyettese volt. Sztrájkszervezés és politikai agitáció miatt Nyíregyházán négy alkalommal ítélték kisebb börtönbüntetésre.

1944. október végén, a város felszabadítása után az építőmunkások képviseletében tagja lett az Ideiglenes Városi Tanácsnak, majd a december 17-én alakult Szabolcs Megyei Nemzeti Bizottságnak. A megyei nemzeti bizottság december 17-én, a vármegyeházán tartott első ülésén az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választotta. 1944. december 11-én Nyíregyháza polgármestere kinevezte a helyi népbíróság egyik polgári tagjának. 1945-től 1948-ig részt vett a Szabolcs megyei törvényhatósági bizottság munkájában is. 1944–1946-ban a Magyar Nép című koalíciós lap szerkesztőbizottságában az SZDP megbízottja. 1945 őszétől 1947 nyaráig az SZDP nyíregyházi szervezete végrehajtó bizottságának tagja, a nyíregyházi járás függetlenített párttitkára. Az 1947. évi választási küzdelem idején átlépett a Magyar Kommunista Pártba. 1947 őszétől 1949-ig a vegyesipari szakszervezetek titkára Nyíregyházán, majd 1951-ig a Magasútépítő Vállalat üzemi párttitkára. Ezt követően a Tiszamenti Vízmű Építőipari Vállalat igazgatója. 1952–1953-ban az Ingatlankezelő Vállalatnál, majd a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács beruházási osztályán műszaki ellenőr. 1957-ben ment nyugdíjba.