A szamuszi régészeti műveltség kora. Elterjedési területe: az Irtis és a Felső-Ob ­közötti tajga déli része és az ettől délebbre húzódó ligetes sáv, nagyjából a mai Omszk és Tomszk között. Itt kerültek elő százszámra azok az öntőformák, amelyekben a Kelet-Európában is elterjedt szejma–turbinói típusú bronztárgyak ­készültek. (→ 1600–1400) A rosztovkai temetőben pedig maguk a kiváló ­minő­ségű és remekül megmunkált tárgyak ­láttak napvilágot. Az egyik késen remek kis kompozíciót mintáztak meg: a ló ­vontatta síelő alakját. Így nem kétséges, hogy a kiváló ­bronzműves­séget kialakító közösség lótartással, s az ­alkalmas ­he­lyeken az állattartás egyéb ­formáival is foglalkozott. Aligha kétséges, hogy a ­kelet-európai szejma–turbinói bronz­művesek innen indultak nyugatra. Mivel azonban az európai ilyen típusú ­bronz­leletek régebbiek, minden bizonnyal ­várható, hogy korábbi szamuszi leletek is előkerülnek majd a jövőben. (Vagy pedig az itteni leletek kormeghatározása kerül majd revízióra.) Népességének nyelve ­ismeretlen, M. F. Koszarev szerint talán a paleoszibériai ketek nyelvének ősi változatát beszélték.